György Béláné sorai kerültek birtokomba, s hogy ne vesszen feledésbe, hisz itt éli megfáradt életét a mi kis falunkba, Pácinba. Két gyermeket nevelt, a férjét hamar elvesztette, és magányos óráiban, örömeit, bánatait, gondolatait és családjának szóló jó kívánságait papírra vetette. Mely gondolatai, leírásai példakép lehet a jövő nemzedék számára. A 88. élet évéig írott sorai könyvében csodálatos szerető szavak, intelmek ragadták meg figyelmemet és ezekből egy-egy gondolatot feljegyzek. Versei köszöntői szívből jönnek és kéréseivel biztatást, szeretetet, megbecsülést, az ifjaknak sok szerencsét kíván mindenhez. – Úgy érzi kár volt érte, ahogy olvastam, hogy az akkori időben a sors nem engedte – ,,a szegény gyereknek otthon volt a helye, a tovább tanulásra nem volt lehetősége, kellett a családba a dolgos kéz „ – Istenbe vetett hite, és az emberek szeretete mindenen át segítette. Példa lehet ez a mai ember számára, éppen úgy, mint családja számára ő. 80. születésnapjára gyermekei, verseit összegyűjtve, könyvbe köttetve, adták át édesanyjuknak szeretetük jeléül.
Idézet a könyvből:
,,Elmúlt idő, hova lettél
Elmúlt idő, hova lettél?
Elszállt veled már az erő
elmúlás az ősz ideje.
Hull a fáknak is a megsárgult levele,
de mindennek lassan eljön az ideje.
Legyen a szívekbe hit és szeretet,
így áldd meg Istenünk a Magyar népedet!
Tudjon bizakodó hittel a jövőbe nézni,
mert a nyomasztó terhet nehéz elviselni.”
Cs.Cs
