Az ősi magyar település Kisvárdától 33 km-re, Sárospataktól 52 km-re, Sátoraljaújhelytől 45 km-re fekszik. Egy 1299-ből származó oklevél Agaar néven említi, amely egy ősi magyar személynévből eredeztethető. Az 1398-ból származó oklevél említi először az Agárdy család nevét, akik a kor legnagyobb bodrogközi birtokosai voltak. A XIV. században még Kis és Nagyagárd külön településként szerepel. Daradna nevű tavához mondák fűződnek. A monda szerint ebben a tóban élt a Bodrogköz utolsó tündére, aki sok férfi halálát okozta. A szépséges tündért csak olyan fehér lovon lehetett követni a vízbe, amelyet még nem ült meg soha senki. A helyi uraság fia egyetlen fehér paripáért minden vagyonát odaadta, amellyel sikerült a tündérlányt utolérni. Ezután boldogan éltek a víz alatti liliompalotában. A történet érdekessége, hogy a leleszi premonteri levéltárban megtalálható XVI. századból származó szerződés, melyben Agárdy Lajos a prépostságnak adja minden birtokát egy lóért cserébe. A tündérek élőhelyei a XIX. században a vizek lecsapolása következtében eltűnnek. A lakosok megélhetését a halászat, pákászat, csíkászat biztosította, amelyet a vizek lecsapolása után gyümölcs- és dohánytermesztés váltott fel. A községnek sok jelentős földesura és birtokosa volt. Az általános iskola udvarán áll a Barathy család kúriája, melyben jelenleg a könyvtár kap otthont. 1978-ig itt volt a Bodrogközi vasút végállomása.