,, Középen
Kell-e az embernek rohanni az árral,
és folyton megalkudni a hazug világgal?
Vagy álljon félre néha, keressen egy zugot,
hogy rájöjjön végre, a feje miért zúgott?
Egyikben elfárad a másikban megőrül.
Fordul az Istenhez, talán Ő valamit kitörpöl.
Isten ekkor lenéz aggódó részére,
s tudja, itt egy nagy pof, nem simogatás kéne.
Isten ő szeretet, hogy vágjon állon?
Tanulni küldtem, mondja,
nincs más választásom.
Emeli a pálcát és megbocsájt magának,
s tudja, egy eltévedt bárányt talált magának.
Segíti, tanítja középúton járni,
hogy szárnyalhasson lelke és vágyjon hazatalálni.”
(forrás: VB )
Cs.Cs
