A Tiszakarádi ÁMK Szivárvány Napközi-otthonos Óvodában
2016. október 22-én köszöntötték Tiszakarád község „ezüsthajú, aranyszívű” lakosait.
A megjelenteket Pálóczi Mária az óvoda vezetője köszöntötte.
Elmondta, igaz, hogy az Idősek Világnapja október 01, de ennek a napnak ünneplése nem dátumfüggő, hisz az évnek mind a 365 napján fontos, hogy kimutassuk az idősek iránti tiszteletünket, megbecsülésünket.
Az idősek azok, akik évtizedeken át építették, gondozták, gazdagították Tiszakarádot.
Külön kitért rá, hogy „…megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadták meghívásunkat, és itt a több generációval fiatalabb nemzedék intézményének falai között, az óvodában, óvodás gyerekekkel köszönthetjük Önöket….”.
Mondandójában Sütő Andrást is idézte: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” A mi világunk Önökkel: apáink, nagyapáink, dédapáink életével, munkásságával kezdődött. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt hitet és bátorságot.
Sokan mondják az idősek közül, hogy megették már a kenyerük javát. Én ezt úgy gondolom, megtették, amit várt tőlük a család, a nemzet s most már a megérdemelt pihenés éveit töltik.
A péntek délelőtti rendezvénnyel is kifejeztük hálánkat, tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik megérdemelt nyugdíjas éveiket.
Igen, szeretetünket!
Hisz mi emberek furcsa lények vagyunk. Tudunk örülni, sírni, dühöngeni, de a legfontosabb, hogy szeretni tudunk, tudjunk!
Szeretni a legcsodálatosabb dolog a világon. Egy bölcs mondás szerint: A világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége, és a legnagyobb teherbíró ereje.
A szeretetben a legjobb dolog adni: ölelést, csókot, tanácsot, mindegy mit, csak szívből szóljon. S igen, jó volt látni a szemükben a szeretetet, az arcukon mosolyt.
Az üdvözlés után a gyerekek műsora következett. Felkészítők Szegediné Lábiscsák Ágnes és Zimann Béláné óvodapedagógusok voltak. A szereplő, fellépő gyerekek a négy csoportból kerültek ki. Ősz lévén őszi versekkel, mondókákkal, énekekkel, dalokkal és tánccal kedveskedtek.
Ezután Óbecsey István: Szeressétek az öregeket című verse hangzott el.
Majd egy „kisfilmet” nézhettek meg a jelenlévők.
A rendezvény egy közös beszélgetéssel zárult.