A Karosi Idősek Klubjában szervezett program keretein belül 2014. március 19.-én fél 1-kor a klubtagok közösen készítették el a középkori egyházban is ismert böjti édességet a „kolibát”. Liturgikus előírás szerint minden évben a nagyböjt első péntekjén az előszenteltek liturgiájában kerül sor a koliba nevű édesség megáldására. A koliba búzából (a hagyomány szerint többször átmosott 1 napig főzött) és aszalt gyümölcsökből, valamint mézből álló édesség. Elkészítése mindenütt egyedi, természetes alapanyagokból készül. Kettő módon az öröm előíze: először is a Húsvét és a Jézus feltámadása örömének előhírnöke, másfelől pedig az örök élet örömét jelzi számunkra, amelyre nagyböjt alkalmával különösen is készítjük a lelkünket. Karosban Iván Gábor görög katolikus Tiszteletes urat köszöntötte a klub koordinátora Gyányi Attiláné és a megjelent klubtagok. A koliba megszentelése után jó étvággyal fogyasztották és ízlelték meg ezt a finom édességet.
A tiszteletes úr elmesélte a koliba történetét.
(Erről alább olvashatnak itt. >>>)
Jó hangulatban telt a délután, ahol a tagok beszélgettek, énekeltek, imádkoztak és verseltek. A Nyugdíjas Induló eléneklése után mindenki vidáman, egy szép és kedves emlékkel tértek haza.
-ka-
A koliba története
Amikor Hitehagyó Julianosz császár Nagy Konstantin fiától, Konstanstól átvette a birodalom irányítását, és Krisztustól elpártolva bálványimádásra adta a fejét, igen nagy keresztényüldözés kezdődött, mégpedig egyszerre nyilvános és mégis titkos módon. Az istentelen egyrészt elhárította a durva üldözés vádját, de ugyanakkor csalárd zsarnokként embertelenül leplezett módon szégyenkezve és alattomosan igyekezett megakadályozni a keresztények számának gyarapodását azzal, hogy titokban szennyezi be őket. Ezért miután megfigyelte, hogy népünk nagyböjt első hetében még a szokásosnál is jobban Istennek szenteli magát, és teljesen reá hagyatkozik, ő a város kormányzójának azt adta parancsba, hogy a szokás szerint árusított élelmiszert a köztérről vegyék el, és másfajta élelmet tegyenek ki a piacra; éspedig olyan gabonakenyeret és olyan italokat, amelyeket már előzőleg az ő áldozati állatainak vérével meghintettek. Ezeket kellett tehát belekeverni a tésztába, hogy akik aztán a böjtölés után ezt vásárolják, még a megtisztulásra törekedve is beszennyeződjenek. A kormányzó tüstént teljesítette is a parancsot, és a piacra csupa olyan eledelt és italt tétetett ki, amelyeket az áldozati állatok vérével s egyéb tisztátalanságokkal beszennyeztek. De Isten szeme mindent meglát, s az agyafúrt embereket rajtakapja csalárdságukon, rólunk pedig mint szolgáiról mindig gondoskodik, így hát a hitehagyottnak ellenünk irányzott szennyes terveit meghiúsította. Elküldte ugyanis a város főpüspökéhez, Eudoxioszhoz, a győzelmes vitéz Tivadar nagyvértanút, aki mivel még az újoncok közé tartozott, a Tirón melléknevet kapta. Nem is álmában, hanem még ébrenlétében jelent meg neki a szent, és ezeket mondta: „Kelj föl minél gyorsabban, s gyűjtsd össze Krisztus nyáját, és határozottan rendeld el, hogy senki semmit se vegyen a piacról, mert az istentelen császár ott mindent tisztátalanná tett az áldozati állatok vérével!” Az zavarba jött, és megkérdezte: „De hogyan tehetnék meg azok, akiknek otthon semmijük nincsen, hogy nem vásárolnak a piacon kirakott áruból?” A szent erre azt mondta: „Kollibával csillapítsák éhségüket!” Azt viszont továbbra is kétségek gyötörték, mert nem tudta, hogy mi az. Miután megkérdezte, hogy egyáltalán mi is ez a kolliba, Szent Tivadar így felelt neki: „Főtt gabona” – mert az eukhaitáknál így szokás azt nevezni. S míg a pátriárka azon tanakodott, hogy miféle gondoskodás ez Krisztus népéről. Krisztusnak szent Tivadar vértanúja még csak ennyit mondott: „A Tőle küldött segítség tüstént eljutott hozzátok.” A pátriárka tehát azonnal fölkelt, s elmondta a népnek, hogy mit látott, s aszerint is cselekedett, így Krisztus nyáját sértetlenül megőrizte az ellenség és a Hitehagyó terveitől. Miután pedig az rájött, hogy cselszövése kiderült és egyáltalán nem sikerült, megszégyenülve újra elrendelte, hogy a piacon a szokásos dolgokat árulják. Krisztus népe pedig annak a hétnek a végén szombaton hálát adott a jótevő vértanúnak, úgy, hogy a kollibák miatt örömmel megemlékeztek róla. Azóta is a hívek a nagy Tivadarnak a kollibákkal kapcsolatos csodáját ünnepelve fölelevenítik ennek a csodának az emlékét, nehogy a vértanúnak ez a nagyszerű tette idővel feledésbe merüljön.
